Thanksgiving+miegymás

Huhhh..azt hiszem egy kicsit elmaradtam a blogírással…na lássuk fel tudok-e idézni minden fontosabb pillanatot!

Először is a múlt hétvége megint parádésra sikeredettJ illetve a péntek…szombaton csak hanging around volt a Bryant Parkban.... a kutya-macska kiállítás után, na és előtte voltak még hétköznapok is, persze azok közel sem olyan élménydúsak…bár, ahogy vesszük…a gyerekek mellett sosem lehet unatkozni:D

szóval akkor kezdjük időrendi sorrendben:

Múlt kedden volt az első olyan kedd, amikor nem kellett spanyol órára mennem, mert már vége lett…ez valahol jó, valahol nem…de legalább lehet relaxálni egy kicsit, mert a gyerekek korcsolyázni mennek, szóval at least 2 óra egyedüllét a lakásbanJ ez pont arra elég, hogy megnézzek egy filmet, és szépen komótosan megvacsizzak közben, esetleg  ha megnyirbálom  az időmet , még egy kis futás is beleférhet akár:D

Ja igen… szerdán Emma nem ment suliba, mert valami szünetük volt…úgyhogy 4-esben töltöttük a napot, nem volt semmi említésre méltó..azt hiszem, bár már elég rég volt…azt tudom, hogy a két kicsi szerencsére kidőlt a délután folyamán, én és Emma pedig színeztünk. tényleg gyorsan elteltJ

Szerdán este túlóráztam, mert szülőértekezlet volt a suliban, én fektettem a gyerekeket több kevesebb sikerrel, de persze a végén mindig a nagyobb győz:D és a kicsik 8-kor már az ágyban is voltak:D hehehe:D Olivia egy kicsit hisztizett, de belátta, h jobb az ágyikóban lenni, mert ott esélyes a simi-simire, míg az üres nappaliban csak egyedül érezné magát.

Valamelyik nap Sofi babát kétszer is a zuhany a lá kellett dugni, mert robbant a pelus:S nah az nagyon nem jó…..pfffffujjjjjj…..de szegényemnek jön a foga, vagy nőJ és nem tehet róla , ez ilyen gyerekkel velejáró dolog:D

Aztán már itt is volt megint a várva várt hétvégeJ Pétekre beterveztünk egy kisebb találkozót a spanyol és a német lánnyal aztán csatlakozott még egy macedon is.  Sikerült meglátogatni azt a helyet, ahol 5 shot 10$:) a lányok még nem voltak, szóval már miért nemJ A spanyol lány nagyon szeretett volna wiskheyt inni…hát gondoltam csatlakozom, és gyorsan 5 kis felespohár fenekére néztünk, csak nehogy szárazon maradjon a torokJ

Majd a szokásos hely felé vettük az irányt. Kint találkoztunk a tulajjal, aki már jó barátunkJ így ingyen belépő, és welcome drink is dukált…hihi..hát kell ennél több?! Táncikálgattunk, míg a hely be nem zárt, majd sikeresen hazakeveredtem….miután kiderült, h a metró nem visz oda ahova szeretném, mert építkezések folynak…..na remek hajnali 5kor mi lehetne jobb…így bronx közepén egy tök ismeretlen helyen, kb 25 utcányira a háztól lerakott a metrópótló busz…..nah mondom remek…térkép sehol, meg majd hülye leszek elővenni az utcán….ha nem muszály nem leplezem le magam, h lövésem sincs hol vagyok…..így elindultam nagy bátran, majd kb 20 perc kutyagolás után kilyukadtam ugyan annál az utcánál…..na ezt ne kérdezzétek hogy csináltam, mert  NY utcái merőlegesek és párhuzamosak, mint egy kockás füzet….így nem volt mit tenni, összevadásztam egy taxit, és szépen hazahozattam a kis fenekem..jóó borsos áron, de hát ha nem  lehet mit csinálni….de legalább a sofőr jófej voltJ első kérdései között szerepelt, hogy honnan is jöttem, meg hány éves is vagyok tulajdon képpen??:D hehe sikeresen betippelt  18-ra:D  Éljen a letagadható 4 év:D   A végén kaptam egy telefonszámot, h ha kell taxi akkor majd hívjam őt. Csak szépen magamban hozzátettem, remélem nem lesz szükség még egyszer ilyenre!

Aludtam kb 2 órát,  majd keltem, mert mentünk a családdal kutya és macska kiállításraJ Kicsit fáradtan, de jól leplezve bevettük a várost, és megérkeztünk a helyre. Egy nagy csarnook tele cukibbnál-cukibb kutyákkal macskákka…bár szegéyneket nagyon sajnáltam, mert mindenki össze-vissza tapizta, simogatta, szorongatta őket….:( de jól tűrték a szerencsétlenek. Lényeg, hogy találkoztam magyar Kuvasszal, és Pumival is:D még a kutyáinkról is híresek vagyunk.hehehe

Na meg ezen kívűl végre élőben is láttam álmaim macskáját, ami mellesleg amerika nemzeti cicusa is (main coon), és csak úgy említés szintjén a drága, kistigris méretű 10-15 kg-ra is megnő:D Na tuti, hogy ilyenem lesz, és ezzel fogom a leendő férjemet az őrületbe kergetni:D Ezúton is üzenem neki: Rettegj:D

Utána magányosra fogtam a dolgot, és föl alá sétálgattam a balvárosban, majd tali a spanyol és a német lánnyal, kivételesen nem mentünk  bulizni, de azért így is sikerült elütni az időt:D Kitaláltuk, h kalóriabombára van szükségünk, így célirányosan a meki startoltunk, majd mivel még gyerek volt az idő, H&M. Itt egymásnak válogattunk össze őrültebbnél őrültebb ruhadarabokat, majd egy rögtönzött divatbemutató keretein belül, és a nevetéstől fulladozva, csináltunk pár fotót, majd mindenki szedte a sátorfáját hazafelé, mivel én már megint csak 2 órát aludtam, kicsit elfáradtam.:)

Vasárnap azt hiszem relaxáltam…..bár be kell valljam, nem emlékszem…az tuti, h semmi hasznos dolog nem sült ki a napból…Ja hopsz közben eszembe jutottJ twilight 4-et néztem egy csapat némettel, akik először csak németül akartak beszélni…na ez annyira nem tetszett..bár a nagy részét értettem…azért mégis na…a végén szerencsére átváltottak angolra, de  már éppen azon voltam, h lelépek. A film  nagyon tetszett, szerintem az egyik legjobb lett az eddigiek közül! Ez volt az első mozizásom itt…és mit mondjak, meg voltam döbbenve, mikor mindenki sikítozásban, kurjongatásban és tapsolásban  tört ki, mert a farkas fiúcska ledobta a pólóját:D jó persze Adonisz teste van…szegényem sajnáljuk is érte:D, na de azért mégis ez egy mozifilm könyörgöm:D és inenntől kezdve, ha történt valami, a tömeg morajlott:D vicces volt nagyon!!!

Aztán hétfő, kedd, szerda a szokásos. Szerda estére kaptam egy vacsi és mozi meghívást, ami egész jól sikerült, bár egy olasz étteremben voltunk, és meg kell, hogy mondjam, apukám spagettije 1000x jobb, mint az amit ott ettem…..sőőőt állítom, h még én is jobbat csinálok!!! Ezek után Jack és Jill filmet néztünk…voltak benne jó poénok, de néha azért fárasztó volt….egyszer nézhetősnek elmegy.

Csütörtökön korai kelés a késő fekvés ellenében….ez van, aki éjjel legény nappal is legyen az szokták volt mondani ugyebárJ ezen a napon volt Thanksgiving. A családok meglátogatják  a barátokat, családot és együtt töltik az ünnepet, meg a hosszú hétvégét, mert nem mellesleg 4 napos ünnep..többé kevésbéJ Ilyenkor kerülnek elő a filmekből már jól ismert fogások, mint pl a pulyka és a cranberry szósz. Na már most az utóbbi valami isteni, úgyhogy tuti csempészek haza ezekből a bogyókból..na persze, ha a táskám engedi:D Meg mivel egy indiai családnál voltunk, egy csomó indiai fogás is volt! Legjobban a chili chicken tetszett…ezen meg is voltak lepődve, mert baromi erős volt:D de kicsi Ancsi jól bírta!!!:)

 Jah igen és Hálaadás napja után Black Friday, amikor is mindenhol hatalmas akciók a boltokban, az emberek meg megőrülnek a vásárlási mániától, és mint pók a falon futkosnak boltról boltra. És még szerencsésnek mondhatom magam, mert én Washingtonban voltam, nem pedig NYC-ban (ott a hétköznapokon olyan tömött  bolt, mint a DC-ben volt). Szóval a pénteket D.C-ben töltöttem, illetve kb 5-6 órát…ezalatt bevásároltamJ, és minden nevezetességét megnéztem a városnak! Sutyiban még pár nem éppen szabályos kép is készült arról az épületről, amelyik 5szögre hasonlítJ na aki így sem találja ki……:D végigszaladtam a National Mall-on, és J.F. Kennedy sírjánál is jártam. Sokat metróztam, és csak 1szer néztem rá a térképemre:d annyira büszke vagyok magamra, h egyszer sem tévedtem el, vagy szálltam rossz metróra:D:D:D pedig ez nem rám vall!!! ÉÉÉS a végén úgy kellett visszakeverednem Marylandbe, hogy elmentem az egyik metróvonal végállomásáig, majd, meg kellett keresnem egy buszt, azzal elmenni a végállomásig 8hozzáteszem, körjárt volt…) éés ott vettek fel. Jelentem Mission is possibleJ még nekem is csodák csodájára!!!

Szombaton a gyerekeket korcsolyázni, meg falat mászni vitték, én gondoltam körbesétálom a környéket, így maradtam a házban….volt egy adó, amin csak karácsonyi filmeket játszottak, ebből 2őt gyorsan meg is néztem, isteni, forró meggyes pite és vanília fagyi társoságában, majd persze egy kis desszertnek jött a pumpkin pie is:D nyaaaaaammm. Persze hálaadás a családon kívül az evésről szól leginkább:D:D:D

A környék körbesétálásánál kisebb bökkenőbe szaladtam, mert ha azon a környéken nincs kocsid, akkor gyalogolhatsz az út mentén, míg el nem éred a következő lakópark bejártát….hát ezt a 3. után meguntam, így visszafele vettem az irányt és inkább olvastam egy kicsit. Egyébként ezen a hétvégén szokás kirakni a karácsonyi díszeket is, így láttam pár érdekességet, de azért a nagyon csicsás dolgok még nem kerültek fel a házakraJ Este 5 gyerkőc társaságában megépítettem életem első mézeskalács házikóját:D  Én voltam az irányító:D hihihihi…bááár csak meg lehetett volna kóstolni!!!! Na de majd karácsonykor csinálok fincsi saját gyártású mézeskalácsot!!!:D

Vasárnap haza indultunk, átszeltük Baltimore-t és Philadelphya-t, vagyis utóbbiban megálltunk az ikeában, és ettünk finomat. Én spec egy spenótos-sajtos palacsinaszerűséget, meg egy olyan csokitortát, hogy az szinte már beszélt…hát az valami isteni volt!!!  Este 10 körül hazaértünk..kis alvás…és a mai nap….

Drága gyerkőcök nem akartak aludni menni fél 1kor…mondom jó, akkor nem alszotok….így én gondoltam egyet, levettem egy könyvet a polcról és szépen elkezdtem olvasni nekik a mesét, drága Olivia 2-kor kidőlt mellettem:D és Sofi baba is nagyon bújt és tette a térdemre a fejét…így gyorsan ágyba dugtam őketJ De előtte Sofin pelenkát cseréletem, ekkor még nem aludt, de mire befejeztem a műveletet, már az igazak álmát szenderegte:D na persze nem azért mert olyan sokáig tartott a művelet:D Hahhhh biztos ilyan jó a technikám…..:P

Ja igen és kreáltam egy kukoricás-meggyes 5perces sütit is….alappor a tálba, tojás, olaj, tej mellé, kis kavarás, tepsibe, sütőbe, és kész a süti……nem szeretek így sütni…kell a kihívás…ez van:D

Azt hiszem minden fontosabb dolog eszembe jutott így a végén:D Csak győzzétek elolvasni:P

Pusszancs

A hét legjobb része ismét a hétvége:)

Ha a hétvégék továbbra is ilyen eseménydúsak lesznek, akkor nem kell panaszkodnom az biztos:D Ha eddig úgy éreztem, h esetleg nem használtam ki olyan intenzitással a partykat mint kellett volna, mostmár tuti nincs mitől tartanom:D

A hét lényegében kellemesen telt, a gyerkőcök is jól viselkedtek. Kedden Emmának nem volt iskola, így egyedül voltam hármójukkal. Reggel kicsit meg is voltam szeppenve, h mit is fogok csinálni, mert Olivia elég hiperaktívnak mutatkozott..jobban mint a megszokott....aztán persze megnyugodott, és onnantól kezdve, mint a kis angyalok (majdnem végig). Elmentünk piknikezni, meg vittünk színezőket, h legyen mivel elfoglalják magukat:) nem is lett volna semmi gond, de Olivia kitalálta, h akkor ő most leveszi a cipőjét és mezítláb mászkál...na mondom olyat nem játszunk....mert amúgy is köhög, meg tüsszög...nem hiányzik, h még fel is fázzon....mivel nem akartam visszavenni...fogtuk magunkat és hazajöttünk. Ebéd, aztán egy kis tv-nézés, hátha elalszanak:) így is lett:) Miközben a két kicsi aludt, én arcot festettem Emmának, és színeztünk. Jó nap volt!

A következő napon Olivia szintén végrehajtotta a cipőlevevős akcióját, így a tervezett játszóterezésre szánt időt kénytelen voltam jelentősen megrövidíteni...dehát ha nem fogad szót, akkor ez van....

Pénteken Veteran's Day volt= nem volt suli, itthon volt mindenki, apukát kivéve. Délelőtt korcsolyapályán voltunk, és Sofi baba elaludt rajtam:D, persze előtte kísérletezett felmenni a jégre, de az utolsó pillanatban mindig elkaptam:) A két nagyobb nagyon ügyesen korcsolyázik, irigylem őket, h mernek esni:D én már nem:D:D:D...így valószínűleg korcsolyatudásomat már sosem fogom tökélyre fejleszteni...
Aztán bevásárlás. A kicsik elaludtak a kocsiban így én maradtam velük, anyuka pedig ment a boltba. Sofi baba előbb felébredt, de egy fél órán keresztül sikerült csendben tartani, aztán Olivia is felébredt, és nagyon elkezdett sírni...meg is ijedtem kicsit, de szerencsére a végén sikerült megnyugtatni!

Közben írtak a lányok, h csináljunk valamit. Hát olyan 10 óra magasságában sikerült is összehozni egy találkozót 3man. Elementünk az előző heti bárba a Bleecker st-re. először élő koncert volt, aztán pedig következett a táncikálós rész. Nem tudom, h mi történt, de folyamatosan akkora szerencsém volt, h nem kellett fizetnem az italokért:D így a végére már nagyon jól éreztem magam:D természetesen megint játszottunk beerpongot:D Táncoltunk és a semmiből egyszer csak előkerült egy csokifiú:D kis cuuuuki:D táncoltunk, ettünk pizzát, éééés , amin nagyon meglepődtem, elkísért az állomásig, ahonnan megy a vonatom, sőt meg is akarta várni, annak ellenére, h majdnem elaludt:D Még vannak normális fiúk a világon:)
Mint utóbb kiderült az első vonatom 6:20kor jön....ami azt jelenti, h reggel 7kor értem haza...hát most mit mondjak..jó buli volt na:D (csak a kíváncsiabbaknak: telefonszámcsere megtörtént:)

2 és fél óra alvás után, igen jól látjátok, elkezdtük szervezni a szombat estét:)...a nap elején, még nem éreztem, h mennyire fáradt vagyok.. persze ez este már látszot...na mindegy...fél kiló alapozó, korrektor, púder és egyéb nagyon hasznos dolgok után, a kissebbe bevásárlószatyor méretű karikák eltűntek a szemem alól, és így már neki mertem vágni az estének...na igen előtte még egy mézes-fahéjjas kávét elnyalogattam, csak biztos, ami biztos alapon:)
Beültünk abba a bárba, ahol 5 rövid 10$. Még gondolkoztam rajta, hogy hát lehet haza kéne menni az utolsó vonattal..na ez olyan sebességgel röppent ki a fejemből, mint ahogy a rövidek, és a koktélok csúsztak a pocim  felé:D
Utólag belegondolva jó, h  nem mentem haza! Elmentünk a Webster hall nevezetű helyre, ahol mindenki nagyon jól érezte magát:) Össze is haverkodtam egy bostoni fiúkával:) (szintén megkaptam a számát).
A helyről azt kell tudni, h 4 emelet, minden emeleten különféle zene...house, electronic, d&b....tényleg minden.......éééééés amin nagyon nagyot néztem..az egyik szinten kisebb cirkuszi műsort is láttunk:D Égő buzogánnyal táncoló lányok(alig ruhában), majd a végén tüzet is nyeltek:D, gumifiú, aki irigylésre méltóan csavargatta a végtagjait ide-oda, meg össze vissza, és kb a két mutatóujján állt kézen, közben spárgázott a levegőben....szóval hűű meg ha:D, ééés ez még nem minden:D a végén egy kötélen kb 10 méter magasan(minden védő felszerelés nélkül) egy pár pörgött és különféle félelmetesebbnél félelmetesebb figurát mutattak be...volt, amikor csak egy lábbal tartották magukat, közben persze pörögtek....
Lényeg a lényeg, h nagyon szuper volt:D ilyen buliba otthon biztos nem jutok el:D
Sikerült itt is zárásig maradni, majd hogy egy kicsit előbb hazaérjek, a subway mellett döntöttem...az állomáson volt egy elég furi srác...de valahogy el kezdtünk beszélgetni...mondjuk nem bántam, h nem ott szállt le ahol én:)
Épségben, rendben hazaértem, majd a mai napot teljesen a relaxálásnak szenteltem:D:D:D forrócsokival, muffinnal, na meg persze fincsi gyümikkel, meg zöldségekkel:)

Kedden lesz az utolsó spanyol órám...egy részről kicsit szomorú vagyok, de úgy érzem, h a maximumot kihoztam a tanfolyamból, és egy német lánnyal is sikerült nagyon összehaverkodni:) szóval csak nyertem:D

Szép álmokat mindenkinek!











 

Mert ezen akkorát nevettem, hogy muszáj ide is bemásolni:D

Eme kedves kis felajánlást ma reggelre virradóan találtam a postaládámban:)
Kerekre nyílt szemekkel olvastam először, majd még  2x, de ekkor már a földön feküdtem a nevetéstől:D

Jó szórakozást!
Hello beautiful . Attractive man here . Dark hair. Blue eyes. Great body hung and very oral. Text me
860...........
I will be in a hotel by Laguardia airport tonight. I come every week

(Ha esetleg valaki élne a lehetőséggel dobjon egy emailt, és megkapja a telefonszámot;)

Pusszancs

Na és akkor még egy kis Halloween utáni könnyfakasztó nevetés:

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=_YQpbzQ6gzs

Amazing weekend...

Hát  azt kell, hogy mondja, hogy itt tartózkodásom alatt a legjobb hétvégére sikerült sort keríteni!!!!

A hét nagy része jól telt és nem volt semmi gond a gyerekekkel, de valahogy péntek délutánra én is nagyon elfáradtam, meg a középső kislány is, és ugye két fáradt ember nem igen passzol össze...kivéve, ha sikerül elaludniuk....ami ugye részemről teljesen kizárt volt, és részéről is..sajna...
Lényeg a lényeg, h én kb 3 órán keresztül azon próbálkoztam, h elaludjon..csak egy kicsit, nem sokat:)....de minden lehetséges eddigi bevált módszer csődöt mondott, hatalmas szomorúságomra...így mikor anyuka hazajött, egy kis feszültségoldó sétára és naplementefotózásra adtam a fejem. Közben pedig lebeszéltem estére egy találkozót egy dél-afrikai lánnyal Nicollal.
Séta után gyors összekészülődés, és elindultam a metróhoz, hogy majd akkor azzal megyek, mert pont megáll a megbeszélt helynél...na igen ám...de mióta nincsenek papírjaim, ha bulizni megyk szükségem van az útlevelemre...éreztem, hogy mintha nem lenne meg mindenem, mikor elindultam a laza 20 perces sétára (gyorsabb tempóban), majd mikor már majdnem odaértem tudatosult, hogy akkor mit is felejtettem el....így usgyi haza +20perc séta, és még éppen szerencsésen elkaptam a vonatot, ami nincs messze...de dupla annyiba kerül, és még a végállomástól sétálhattam 10 percet...de azt hiszem mindent összevetve csak 10-15 percet késtem:D Nem ne kérdezzétek, hogyan csináltam, mert nem szokásom időben elindulni:)
Nicol mondta, h tud egy jó helyet, ahol 5 feles 10$:D gyorsan oda is értünk és kikértük az első tequila szettet:D két koktéllal körítve...hát azt hiszem sokat mondok, de kb 15 percen belül a poharak aljára néztünk( hozzáteszem kb 2 hónapja nem ittam), majd akkor legyen biztos a mulatós este alapon még egy kör felest kértünk...amint kihozták szép sorban egymásutánban lemasíroztam a torkunkon:D ezután következett egy cigiszünet...na nem kell megijedni, ennyire még nem kanászodtam el, én csak kísérőt játszottam. Aztán vissza a bárba, ahol szóba elegyedtünk egy meleg fiúval...a fene essen a jól kinézős pasikba...tuti az összes meleg...majd még egy long island ice tea után, miből az alkoholmentes részt szerintem kifelejtették:) elmentünk egy helyre ahol ingyen pizzát kaptál, ha ittál valamit....én már akkor éppen jól éreztem magam, kezdtem nem érezni az orrom (ez a jel, ha kezdek kicsit becsípni:), úgyh gondoltam egyet és csak beálltam a pizzás sorba:D csodák csodájára kaptam is...na jó 1$ volt, de ez elvileg borravaló:D gyorsan befaltam, majd indultunk egy másik helyre. Itt én kértem még egy kis időt a levegőn...mindeközben végignéztem, ahogy letépik a pólót egy fiúról, és ahogy egy lány meg akar verni egy másik fiút...mindez nagyon szórakoztató volt:D aztán bent még ücsörögtünk egy kicsit, majd irány haza:) Metróval jöttem, mert az utolsó vonat, ami a ház mellett áll meg...elmegy 1:50kor..az első meg csak 5:30kor jön, és már nagyon fáradtak voltunk...szóval 4:30körül kb 30perc metrózás és kis séta után haza is értem...meglehetősen józanul..nem is értem hogyan...gyorsan ágyba bújtam, mert szombatra is lebeszéltünk már egy bulit:D
Az egyetlen, amit nem tudok megszokni, hogy a gyerekek hétvégén is 7 körül kelnek......és onnantól már egyhuzamban egyszerűen képtelenség aludni...de azért 10 ig fetrengtem, majd egy hosszabb skypolás a családdal, és készülődhettem is mert, Dórával megbeszéltünk egy találkozót 1re. Az este előtt már nem volt  kedvem hazajönni még egyszer, így minden fontos dolgot elraktam, és uccu neki, elsétáltam a metróhoz:D majd shopping:D mondjuk akkor nem vettem semmit, de ma szerncsésen beszereztem két meleg pulcsit, mert annak híjján voltam! Miután Dóra elment én még vagy 4 órán kerszetül bolyongtam a városban ide-oda,lejártam a lábam, de nem bánom:) Aztán összefutottam egy spanyol és egy ausztriai lánnyal, beültünk egy bárba, majd egy-egy koktél elfogyasztása után elmentünk a Bleecker st-re, ahol mit utóbb kiderült, iszonyatosan jó helyek vannak!!! Persze minden telis tele volt, de megérte nagyon!!! Oda még vissza kell menni az  tuti! Életemben először sikerült kipróbálni a beer-pongot is:D vicces vicces...bár a sör fel volt vizezve, ebben nincs kétség! Amúgy mi nyertünk:D A két labdát pedig megtartottam emléknek, na meg ha megint arra tévedünk akkor lesz mivel játszani:D az utolsó vonatomat is sikerült elkapni, mondjuk eléggé másodperceken múlott, de még éppen időben beszáguldottam az ajtón...bár mondták a csajok, hogy utána még nagyon jó volt a buli, dehát egyszerűen nem volt hozzá lelki erőm, h kivárjam a következő vonatot...még szerencsém is volt, mert a kaller bácsi nem jött jegyet kezelni, ami azt jelentette, h vasárnapra volt egy ingyen jegyem:) amúgy is tervben volt egy nagy séta még, így szépen dél körül elindultam metróval befele, majd a 6th ave-n belebotlottam egy fashion district nevű rendezvénybe:D mindenféle érdekességek voltak,  na meg finomságok! végül ügyesen szert tettem egy ingyen kávéra, ami pont addig elég is volt míg elsétáltam a centrál parkig, meg vissza a 5th ave-ra, ahol egy kisebb parkban megvacsoráztam az ingyen kóstolható csokikból, meg popcornból:) na jó tudom, nem a legegészségesebb, de finom volt:) Majd még betértem a h&m-be, ahol sok töprengés után végül szert tettem két meleg pulcsira, mert abból amúgy is hiány van!

Szép hét kezdést mindenkinek!
Pusszantááás

Trick or treat???

Hétvégén volt Halloween:) Illetve számomra csak lett volna, mert az a nyavajás időjárás közbeszólt...nem is kicsit:(
Pénteken olvasgattam az időjárás jelentést....szombatra havazást mond...na remek...de biztos itt is annyira van igaza az időjósoknak, mint otthon, szóval nem kell félni, mert tuti 7ágra fog sütni a nap:) Hát úgy érzem, hogy ezek után muszáj lesz hinnem az ittenieknek...ugyanis szombaton délelőtt elkezdett esni az eső...először...na aztán ez később átváltott havazásra...de olyan hatalmas pelyhekben és sűrűn esett, hogy az valami hihetetlen volt!!! Ha nem lettem volna tisztában a dátummal biztos azt hittem volna, hogy 2 hónappal előrébb csúsztatták a karácsonyt és mármár éreztem is a késztetést, hogy nekiálljak mézeskalácsot sütni, meg a narancsokba szegfűszeget szurkálni:)
Hozzáteszem, hogy kb egész éjszaka dolgoztam a halloween jelmezemen, ami történetesen egy újságpapírból készült csini ruhácska lett volna...tiszta büszke voltam magamra, hogy milyen kreatív vagyok:) erre jön az idő és tönkretesz mindent...na de sebaj, még mindig beöltözhetek boszorkánynak:)
Apukával elmentünk vásárolni..havazik..hát a fene ott egye, annyira csak nem lehet rossz az út....hát rossz volt...a fél órás utat kb 1 óra alatt tettük meg, és ehhez hozzájön, hogy mindenhol faágak, és teljes fák hevertek az úton....ugyanis kicsit több hó esett, mint azt bárki is gondolta volna...
Rendben megérkeztünk..nagyon izgatott voltam, mert sikerült szert tenni egy új fényképezőre:D:D:Dvégre!!!!! (már nagyon hiányzott!)...na meg persze egy csomó jó cuccra..pl pumpkin pie, meg sok-sok halloween candy, persze az elmaradhatatlan duplacsokis muffin és még sok finomság:)
Visszafele szintén vagy egy órát kocsikáztunk a hóviharban...és több mint fél órán keresztül kerestünk parkolóhelyet, mert ugye a fák alá nem kéne állni, hacsak nem akarja az ember szervizbe vinni  a kocsit....
Már kintről furcsának tűnt, hogy sehol sem ég a házban a villany, pedig már sötét volt...mint utóbb kiderül, egy kedves kis faág éppen úgy döntött, hogy pont arra a vezetékre esik rá, ami az áramot szolgáltatná a háznak...
persze okos kislány nem vitt kulcsot,  mondván úgyis majd egyszerre jövünk be...hát nem:)...úgyhogy még szerencse, hogy elkaptam egy öreg nénit, aki éppen bandukolt a kocsija felé, és gyorsan elkértem a kulcsát, hogy had ne fagyoskodjak már kint:) még szerencse, hogy ez nem az első hetemen történt, mert akkor tuti minden egyes lépésnél orra esek, míg elérek az ajtóig...így is éppen elég volt vak sötétben pár táskával megpakolva, a majdnem teljesen ismeretlen lépcsőházban( mert a liftet használjuk) egyes egyesül, halloween estén felmászni a 2-ra.
Mint utóbb kiderült, a vonatok sem jártak....ami nagy szívás, mert így választhattam, h gyalogolok kb 25 km-t a hóviharban, vagy maradok itthon és kuksolok a sötétben...meg kell mondjam őszintén nem éreztem magamban elég nagy affinitást, hogy elinduljak, így bebújtam a takaró alá pulcsiban(persze a fűtéshez is áram kell....) és egy zseblámpa társoságában elkezdtem olvasni:), meg tanulmányoztam a fényképezőt!
Így ez a buli sajna kimaradt, el is szontyolodtam rendesen:( de sebaj, mert hétfőn megyek a Halloween Parade-ra:) hihihi
Vasárnap úgy döntöttem, hogy nekem sürgős késztetésem támadt beszerezni egy télikabátot, meg sapkát, sálat:) így nyakamba vettem a várost és 11-től este 7-ig össze vissza sétafikáltam, keresztül kasul Manhattenen. Megérte, mert mindent sikerült beszereznem,amit akartam, ráadásul féláron;) hát igen..megéri jól körülnézni;P Szerencsére mire hazaértem az áram is visszajött....bár a több mint 1 napos kimaradás miatt kb 15 fok volt a lakásban...viccelődtem is egyet, h mi lett volna ha egy hétig nincs áram...anyuka meg hót komolyan közölte, hogy a tv-ben bemondták, nem kell megdöbbenni, de van ahol csak a köv. hétvégére állítják vissza a dolgokat.....ja mondom még jó, hogy megcsinálták:) így egy forrócsoki és egy muffin kíséretében behuppantam a takaró alá, és megnéztem egy filmecskét:)

A legkisebb gyerkőc mostmár elég magabiztosan mászkál csak úgy ala natúr, mindenféle támaszték nélkül, sőőőt már próbálgatja a szaladgálást is.....én meg a frászt kapom, mert még sokszor elesik, és hiába gyerekbiztos a lakás....mindig a szívbaj kerülget...ja és kitalálta, hogy akkor ő már az asztal tetejére is fel tud mászni....na mondom ez az..akkor innentől kezdve tényleg két pillanatra sem lehet levenni a szememet róla...
Gondolkozom, hogy mi történt még a múlt héten....de nem nagyon emlékszem más említésre méltó dologra....

Ja igen beszélgettünk anyukával a gyógytornáról, és hogy őszinte legyek, aki jól fizető állást akar, kevés munkával, az sürgősen költözzön Finnországba, mert eddigi tapasztalataim szerint ott a legjobb!!!! Óránként egy beteg, ha 8-nál többet kezelsz, megdorgálnak, hogy enyje-bejnye, nem szabad ilyen sokat dolgozni...:P és még a fizetés is jó...egyszóval nem kell megszakadni....itt sokat dolgozol, és anyuka szavaival élve "még a villanyszerelő is többet keres, mint te":D Persze ettől függetlenül sok-sok gyógytornászt képeznek...bár kíváncsi lennék én arra  a diploma után való elhelyezkedési arányra.....

Na azt hiszem mára ennyi......:)
Pusszantáááás

Már elég régen írtam..tudom..tudom, na de msot majd bepótlomJ

Hmmm…hol is kezdjem..mondjuk a múlt szombatnál, amikor is sikerült egy  ’kisebb’  bevásárlás során szert  tennem egy pár csizmára, futócipőre és balettcipőre….még jó, hogy magas sarkút kerestemJ A shoppingolás apropója az esti buli volt, ahova kénytelen kelletlen ki kell öltözni , mert egyébként nem engednek be a szórakozóhelyre:S megvan az előnye és a hátránya is..dehát ez van:D alkalmazkodni kell:D végül egy csizmás-szoknyás  megoldás nyerte el az első helyet, meg pár elismerő pillantástJ

Először beültünk egy bárba, egy magyar, egy dél afrikai lánnyal, majd egy csokis-martini és két ajándék shot után egy klub felé vettük az irányt, út közben pedig még egy lengyel lány is csatlakozott. A klubba ingyen bejutottunk, egész jól nézett ki a helyJ és úgy volt, hogy majd egy John nevezetű emberke érkezik az ajándék italokkal….valószínűleg elelejtett minket, vagy meg sem akart érkezni…de kb fél óra után meguntuk és mondták a lányok, hogy akkor nézzünk meg egy másik helyet…a baj csak az, hogy az utolsó vonatom 1:50-kor indul…az első meg 5:30-kor…..nem igazán éreztem magamban az erőt, hogy meg tudjam várni az elsőt, így inkább leléptem az utolsóval…ettől függetlenül nagyon élveztem ééééés meghívtak a lányok, h tartsak velük Las Vegasba hálaadás alattJ hihi

A vasárnapot relaxálósra fogtam, de azért kipróbáltam az új futócipőt egy laza 8 km-es séta futás egyvelege keretében. Konklúzió: JÓÓÓÓÓJ

Bár az este folyamán már éreztem, hogy bújkál bennem valami…hétfőre ki is derült, hogy egy cuki kis vírus volt…hétfőre torokfájás, és fejfájás….hát így nagyon nem jó dolozni…ráadásul a gyerekek is betegek voltak…pffffujjj

Persze keddre mindez elharapódzott és alig láttam ki a náthából…de azért hősiesen kibírtam a napot, majd erőt véve magamon még a spanyolra is elmentem, pedig képzelhetitek, hogy csak egy bögre forró teára, meg az ágyikómra vágytam…de előző héten is kihagytam…szóval nem szerettem volna még egyszer…biztos mindenki utált, mert végig trombitáltam az órát…de hát ez van…mit csináljak???:)

A hét hátralévő napjaiban próbáltam talpon maradni és állapotomhoz képest a maximumot kihozni magamból…nem volt könnyű, mer t éjszakánként elég nehezen ment a levegővétel, de azért sikerült pihenni is egy kicsit.

Ja igen képzeljétek Sofi baba már teljesen egyedül is képes menni:D olyan kis cukorfalatJ viszont az egyensúlyérzéke nagyon nagyon jó..olyan helyzeteket tud megtartani, hogy csak ámulok és bámulok!!!

Tegnap meglátogattam a National History Museum-otJ vagy 3 órán keresztül sétáltunk benne Caroline-al…de tuti, hogy nem láttunk mindent!!! Aztán majdnem szert tettem egy téli kabátra is…de végül lebeszéltem magam..majd meglátjuk, hogy szuperál az,ami akár a téli kabát szerepét is betöltheti egy vastagabb pulcsivalJ

Ja igen…éééés most elérkezett a pillanat, hogy nagyon féltékenyek legyetekJ Na kit láttam biciklizni a Centrel Perkben?????:D Twilight rajongók figyelem a főszereplő kisasszony tekert el az orrom előtt tegnap délután:D és tessék elhinni…a tv-ben mindenki jobban néz ki!!!!

Na de most viszont be kéne pótolni az egész heti mozgás kihagyást mert érzem a km hiányt:D és egész szépen süt a nap..ki kell használni..na meg a kondi terembe is le kéne nézni…hátha ott lesz a fiúka, akivel egy időben szoktunk edzeni:D

Kirándulás Montclair-be

A német lány, akivel egy szobában voltunk az orientáció során, szólt, hogy a host családja elutazik a hétvégére és ha van kedvem, akkor menjek ki hozzá Montclair-be és megmutatja, hogy hol is él. Kaptam a lehetőségen, és így megbeszéltük, hogy akkor szombaton majd megyek a busszal:)
Időben  sikerült itthonról elindulni, majd a Grand Central-ból elsétáltam a buszmegállóig a 8th és a 42str sarkán...majd követve az instrukciókat bementem, el jobbra és be az első jegyeladó helyre. Mondtam, hogy hova szeretnék menni, erre közlik, hogy de ők oda nem árulnak jegyet...na jól kezdődik...jó renden akkor biztos rossz helyre mentem, ja igen azt hozzá kell tenni, hogy 3 emeletes épületről + két szárnyból áll.....
Nézem az információs bódékat, az összes zárva:S Körberohanom a 3 emeletet, közben megkérdeztem kb 5 ember, hogy véletlenül nem tudnának-e segíteni ( persze senki....) majd végül fogtam magam kerítettem egy tollat meg egy darab papír, ráfirkáltam az adatokat, majd vissza az első irodába, és mondtam, h már fél órája rohangálok, és legyenek szívesek segítsenek már. Mint utóbb kiderült mégis árultak oda is jegyet, ahova én akartam menni...kifizettem a jegye, majd megkerestem, hogy honnan is fog indulni a busz és szépen beálltam a sorba (ja igen itt az emberek kulturáltan sorba állnak, és nem tapossák és lökik fel egymást, mint otthon). Odaérek a buszsofőrhöz, adom a jegyem erre közli, hogy az akkor nem lesz jó, mert neki valami másik fajta kell....képzelhetitek kicsattantam a boldogságtól, hogy 1. várhatok még egy órát a következő buszra, 2. tuti megint senki nem fogja tudni, hogy hol is kell megvennem azt a másik jegyet....(persze a sofőr sem tudta...:S).így szaladás vissza a jegyirodába, mondom, hogy ez és ez a problémám, meg hogy egy másik fajta jegy kéne...közlik, h náluk olyan nincsen és keressek valakit akitől meg tudom kérdezni, hogy hol lehet olyat venni...ismét 5 ember 5 felé irányít....
 Majd végül egyedül sikerült kitalálni, miután vagy 100x végigszaladtam az emeleteken, hogy vagy 30 busztársaság közül lehet választani....szóval akkor körbenézegettem, hogy ki milyen jegyet kap az ablakoknál, és végül megtaláltam a megfelelő kis zöld jegyet, ami nekem is kellett. Kifizettem, a másik jegyet pedig visszavittem, simán vissza is kaptam a pénzem:) Aztán már csak az imádkozás volt hátra, h tényleg a sofőrnek is jó legyen a jegy. Jó is volt:) Végre felszállhattam a buszra!!! Most jött az izgalmas része, mert az megvolt, h kb hány órakor kell odaérnem, de fogalmam sem volt, hogy a buszmegálló, hogyan fog kinézni...meg hogy mikor is kell megnyomnom a gombot, hogy jó, akkor én most köszönöm leszállnék. Írta a német lány, hogy akkor majd kint fog várni, és ha írja,h NOW akkor nyomjam meg a gombot:D
Végül 10 perc késéssel, de sikerült megérkezni, és jó helyen leszállni:) Gyönyörű helyen lakik! Ha tiszta az idő, akkor lehet látni Manhattant!!!! És egy hatalmas ház, hatalmas kerttel....csak kerekedtek a szemeim:)
A ház hátránya, hogy hát tele van ablakkal..arról a biztonságosnak nem mondható zárról és ajtóról ne is beszéljünk....szóval este azért nem éreztük magunkat annyira biztonságban:S de a 3. emeleten aludtunk a padló meg a lépcsők pedig nyikorognak:) ha valaki be akart volna jönni, azt tuti meghalljuk! (egyébként ott nem szokás zárni az ajtót...)
Nagyot beszélgettünk este, meg elmentünk pizzázni, és sétáltunk a környéken! Nagyon hiányzott a fényképezőm:( olyan szép képeket lehetett volna csinálni...na de majd visszamegyek egyszer:D)
Aztán megnéztünk egy filmet. Az öreg házról tudni kell, h tuti kőből épült, mert kint volt 30 fok, bent pedig kb 18.....így én a sálamban és kabátomban ücsörögtem többnyire:)
Lényeg a lényeg, hogy nagyon jó volt a 7vége!!!
Vasárnap pedig találkoztam Dórival:) Nagyon jó volt megismerni és persze az elmaradhatatlan shoppingolást is megejtettük:D! Remélem még sokszor találkozunk;)  Ja igen..és nem mellesleg eredetileg mindketten sümegiek vagyunk!
Hétfőn Columbus day volt...sulik zárva így mindkét szülő és mind 3 gyerek itthon...nem tudom, h mit csináltam volna a szülők nélkül egyedül....volt, amikor nagyon nyugi volt, de azért a sírásból és veszekedésből sem volt hiány....!

Hétköznapok

Éreztétek már úgy, hogy csak 5 perc csöndre vágytok, csak leülni egy kicsit és relaxálni???? Hát általában ez az, ami az au pair-eknek nem adatik meg...legalábbis aki reggel 6:30-tól délután 4-ig  egy 1 és 2,5 évessel van annak tuti nem....

A legszebb az egészben, hogy ők még alszanak délután...na de igen ám.....az egyik már 11-kor elszunyókál egy falattal a szájában  az etetőszékben, míg a másik csak 2 környékén hajlandó beülni a babakocsiba vagy fél óra imádkozás után, hogy na most aztán tényleg jó lenne már..... (meg egy kisebb fülsüketítő hisztivel fűszerezve).....és persze akkor a másik már vidáman nézeget, vagy éppen ordít, mert mi az már, h most kelt fel és nem mászkálhat arra amerre akar, hanem egy hülye babakocsiban kell ülni???:D szóval a szabadidőnek így lőttek:D

Bár egyszer már sikerült összehozni, h mindketten az álommanókat kergessék 10 perc különbséggel:) és akkor volt egy olyan másfél órám:D:D:D felbecsülhetetlen!!!!! Persze kaptam az alkalmon, hogy nem a kedvesebbnél kedvesebb gyerekmeséket kell nézni (Dora, Diego, Angelina, The Little Marmaid........), és egy jégkrém kíséretében befészkeltem magam a kanapéra:), gyors filmválasztás..mindegy, hogy mi az csak ne a fenti mesék legyenek!:) aztán persze mire a végéhez értem a filmnek, a gyerekek felébredtek...:S így az utolsó 10 percet majd valamikor....

Azt tudtátok, hogy ha a gyerek a szabad levegőn alszik el akkor nem szabad vele visszamenni a házba mert a környezetváltozástól felébred????? Na persze gyereke válogatja...és szerencsémre a nagyobbikat nem zavarja, ha bejövünk:D...na de a kicsit...:S Így ha elmegyünk sétálni, akkor kb 1-1,5 órán keresztül sétálok...ami nem rossz...legalább mozog az ember+megismeri a környéket:), viszont ha lenne elintézni valóm a gépen, akkor azt nem tudnám megcsinálni:(

Hétvégén rossz volt a lift..és csak hétfő este csinálták meg...én meg nem vagyok hajlandó egy ikerbabakocsit lecipelni két emeletet, plusza a két gyereket...szóval becsüccsentünk a járműbe és ki a folyosóra szaladgálni, meg versenyezni:) vittem magammal egy nagyon hasznos kis kütyüt, ami eső hangot ad, és elaltatja a gyerkőcöket:D:D:D fél óra fel-alá, és körbe-körbe után álomba szenderültek, így vissza küzdöttem a kocsit a lakásba (ami halál pontosan olyan széles, mint a bejárati ajtó), és bevarázsoltam a gyerekeket az ágyikóba::D
Aztán nekiálltam egy kicsit spanyolozni, mert az első órán kiderült, hogy én vagyok az egyetlen, aki még nem tanult soha sem:D azért szerencsére nem voltam olyan nagyon szörnyű:D és tök jó tetszik:) Vannak más au pair lányok is..bár az összes német...a fene tudja, h szerencse, vagy szerencsétlenség:P, de szerencsére nagyon kedvesek!!!! Csak persze mindenki  valahol máshol lakik...ez van...

Már igazán jó lenne, ha végre valaki normális emberrel is összeakadnék a környéken...szeretek sétálni, meg ilyenek, de mindig egyedül azért nem olyan felemelő érzés...persze feltalálom magam, azzal nincs gond...csak azért a társaság mégis jól jönne...

Lényeg a lényeg, hogy most már kezdem átérezni szegény anyukám helyzetét, amikor 3-an 3 fele szaladtunk, üvöltöttünk, visítottunk.....meg mikor a 4. emeletről leért  velünk a játszótérre (lift nem volt) és közöltem, hogy akkor én most bepisiltem ( a váltó nadrág meg fent maradt.....) hmmmmm egy élmény..az egyszer tuti:)
Minden elismerésem Anyu!!!
Lehet, hogy már írtam...de az tuti, hogy max 2 gyerekem lesz, ha egyszer oda kerülök:D Ők még szépen eljátszanak...persze mindenből 2 lesz, nehogy veszekedés legyen, ja és ugyan olyan színű:P
Tudtátok, hogy akkor is egy világ dől össze, ha nem egyforma virágos tányérod van a tesóval???? És ha a szívószálad nem narancssárga, hanem citromsárga??? Pfff.... falra tudnék néha mászni:)

Best show ever:)

Tegnapra volt egy meghívásom a Blue men group show-ra:)
WWWOOOOOOWWW Eszméletlenül jó volt!!!!!
3 kékre festett pasi dobolt, táncolt, pantomimezett, meg minden más amit csak el tudtok képzelni vagy 2-2,5 órán keresztül! Tényleg iszonyatosan  jó volt!!!!!
Egy kis ízelítő:
http://www.youtube.com/watch?v=fxB7nRSBvL4&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=zCOVl8rmMMI&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=HubV2-QJA40&feature=related

Mert nem csak jó dolgok történhetnek...

A múlt hét nagyon jól telt...
A lányok aranyosak voltak..na persze voltak veszekedős pillanatok, meg mikor cseng már az ember füle a hisztitől:) de arra kell gondolni, h egyszer úgyis megunja...nekünk erősebb az akaratunk;)
A legkisebb nemsokára futkosni fog:D Nem is igazán tudom, hogy örüljek, vagy inkább aggódjak, mert mert ha tényleg elkezd szaladgálni magától akkor nem lesz megállás...pláne, ha fogócskázni fognak  Oliviával:D

Múlt szombaton került sor az első vacsimra:) először elmentünk Alice's Tea Cup-ba, ettünk egy fincsi szendvicset, majd egy édesség bolt felé vettük az irányt:D és kaptam halloween.es csokikákat:D nyammmnyammm (még aznap este elfogyott):), meg egy hatalmas csupacsoki mandulás valamit:D hát már annak is csak a hűlt helye van.....aztán sétáltunk egy jó csomót...:) meg is említette, h jó akkor legközelebb majd sportcipőt vesz:D hát mondom ehhez hozzá kell szokni, ha gyógytornásszal barátkozik az ember:D Amúgy tényleg vagy 4 -5 órán keresztül csak sétáltunk...kaptam fagyit, meg jeges kávét...és minden sarkon megkérdezte, h akkor kérek e még enni...:D hehehe
Aztán az este végén éppen sikerült elérni a vonatomat hazafelé:)
A vasárnap ismét a relaxálás ideje volt, na meg a maradék csoki elpusztítására is szakítottam egy kis időt...és ha ez még nem lett volna elég elláttam a baját pár méretesebb muffinnak is:D

A mostani hét is jól telt...segítettem gyerek ruhákat vásárolni, meg bevásárolni...na persze az elmaradhatatlan muffinok is a kosárba kerültek:d egy duplacsokis, és egy halloweenes változat:D mi tagadás ellenállhatatlanok:D

Ja igen, kedvenc kis kitalált történetem, ha a gyerkőcöket be kell imádkoznia  babakocsiba: Képzwljétek el, hogy amíg sétáltunk és Ti aludtatok, odajött hozzám egy mókus (mert erre egy csomó van) és azt mondta, h aki jó kislány lesz azzal megkereshetjük az ajándékot, amit elrejtett:) Na persze ehhez egy speckó útvonalon kell menni (ami jól bevált már az altatások során). Úgyhogy minden nap megyünk és próbáljuk megkeresni azt, amit a mókus elrejtett...ha ez a mese nem működne, akkor van még pár hercegnős, meg varázslós változat a tarsolyomban:) (csak tudnám honnan jönnek...):)

Na persze nem csak jó dolgok történtek....elkezdődött a szerencsétlenségek sorozata a hét közepén, amikor is sikeresen elhagytam 20 dolcsit a zsebemből...csak azt nem tudom hogyan....:S na mindegy egye rossebb..ez van kész, nem érdekel ( na persze tudni kell, hogy egész életemben egy kis macin(oviban), egy pulcsin kívül soha semmit nem hagytam még el) .
Erre még tegnap rárakott egy lapáttal egy kedves valaki......akinek remélem, hogy a kezei azóta már lerohadtak... ugyanis..míg én kis butus felpróbáltam egy pulcsit a tükör előtt..gondolván, h ahhoz nem kell sorban állni próbafülkénél...letettem a táskám a kocsiba mellém (SOHA SENKI NE TEGYE LE!!!!!!) és mire visszafordultam (5 sec)...a kicsinek és könnyűnek nem mondható táskácskámnak hűlt helye volt.....frankó:S
Fel alá szaladgáltam...security-hez meg a boltban háthamegtalálom..na persze nem lett meg szóval sprint haza, bankártyák letiltatása...próbáltam a telefont hívni..kicsörgött..lehet valamelyik kuka mélyén pihen a papírjaimmal együtt ( ami az összes magyar papír+ bankártyák.....és az amerikai bankártya, metrókártya, na meg a vonatbérlet... a kulcsom.hmmm a fényképező..na meg egy pulcsi, egy esernyő.....)
Biztos ami biztos be lett jelentve a  rendőrségen is...hátha lesz vki olyan cuki és beviszi a papírokat....(na persze...) úgyhogy találkoztam két rendőrbácsival is:D jó fejek voltak...mondták, h sajnálják...meg pojénkodtak sokat...és megjegyezték, h jó hogy mosolygok, mondom, ha sírok akkor sem lesz jobb..inkább a kínos mosolygás..az kevésbé gáz:D
De legalább az útlevelem meg a Soc.sec cardom megvan:D a két legfontosabb dolog....
Jó tanács: CSAK fénymásolatot hordjon magával mindenki, és pillanat ragasztózza a táskáját magához, hogy ha véletlenül leteszi, akkor se vesszen el..hanem ott maradjon vele.
Azért még egyszer visszamegyek a boltba..hátha vannak még jó fej   emberek és beadták a talált tárgyakhoz, vagy meghallom a telefon csörgését egy közeli kukában...naivitásom határtalan:D

Pusszancs

Még több tapasztalat

A második hetem meglehetősen fárasztóan telt. Először is már csak a 2 kisebbikkel voltam, mert a legnagyobb ment óvodába:) Ettől függetlenül, mondhatni ugyan olyan fáradt voltam, mint mikor 3 gyerek szaladgált 3 irányba.
A hét folyamán én gyűjtöttem be Emmát az iskolából, mert a suli utáni külön programok még nem  kezdődtek meg, a szülők pedig nem érték volna el a sulibuszt. Nem volt könnyű megoldani, mert mire a két kisebbet berakom a babakocsiba, és elindulunk..na az vagy fél óra... :S így kitaláltam, h kb 11-kor ebéd, majd irány a játszótér, ott a legkisebb elnézeget, Olivia meg remélhetőleg kiugrálja magát kellő képen!!! A  busz érkezése előtt 3/4-órával összegyűjtöttem Oliviát, majd be a kocsiba és irány sétálni, reménykedve, hogy gyorsan elalszik:) és majd nekem is lesz végre egy icuripicuri szabadidőm:) Na persze...meg ahogy ezt szépen elterveztem.....:) Mindebből az lett, hogy a legtöbb alkalommal Sofi baba egyből álomba szenderedett....Olivia, pedig csak az előtt pár perccel, mielőtt Sofi felébredt volna:S Így lőttek a szabadidőnek....pedig kaptam egy Ken Folet könyvet..és nagyon szeretnék a végére érni!! Persze volt rosszabb is...mikor Olivia megmakacsolta magát és úgy döntött, hogy akkor ő most nem alszik....természetesen ilyenkor hulla fáradt volt, Emmával egyetemben, és abban az 1 órácskában vagy 30-szor összekaptak minden hülyeségen, míg anyuka haza nem ért. Ha jobbat nem tudtam kitalálni, és lefoglalni őket...bevetettem a legjobb babysittert, a tv-t (köszönet a kitalálónak!):) Gyerekeket az asztal köré..kis uzsi nekik...felhívni a figyelmet, hogy a falatot meg is kell rágni, és magától nem fog lecsúszni a torkukon, úgyhogy ha lehet nyeljenek is mellé:D
Komolyan mondom Sofi babával a legkönnyebb....a figyelmét sec-perc alatt el lehet terelni, ha arról van szó...csak akkor nyűgös, ha fáradt, vagy éhes vagy szomjas....na mind emellett nagyon oda kell figyelni, h a földön semmi ne maradjon, ami nem a kezébe, illetve a szájába való, mert a legapróbb morzsaszemet is megtalálja és megkóstolja....ma pl egy csavarhegyet talált.....persze egyből a szájában kötött ki..én meg rohantam, hogy kihalásszam onnan:)
A hétköznapok hasonlóan telnek..általában rajzolunk, meg festünk, gyurmázunk, mesét olvasok (angolul és magyarul is), eszünk..illetve a gyerekek, én meg akkor ha van 5 perc csend:), játszótérre járunk és sétálunk...ma körmöt festettünk, pénteken, pedig sütit sütöttünk, mert a szülőknek házassági évfordulója volt!:) Piskóta megtöltve mindenfélével, ami a hűtőben és a konyhában fellelhető volt:) de végeredményben úgy érzem, hogy jó lett:) ( a piskóta színéről ne beszéljünk.....szerencsétlen csirkék színtelen tojást tojnak:)
Apuka előbb hazaért, és mondta, h akkor most pattanunk a kocsiba, és körbeautókázzuk Bronx központját, meg Manhattanben is körbenézünk egy kicsit:) Érdekes volt látni, ahogy a biztonságosnak közel sem mondható városrészek felől (Harlem) átértünk a központba....változtak az emberek, a házak, a légkör..minden! Azért volt olyan rész, amikor megjegyeztem, hogy akkor itt talán nem szállnék, ha csak nem robban egy bomba a kocsiban:D

A házassági évforduló alkalmával elmentünk vacsizni együtt NYC Little Italy negyedébe, ahol is éppen egy olasz karneválba csöppentünk:) Ettünk fincsi olasz tésztákat...de mivel a gyerekek nagyon fáradtak voltak nem maradtunk túl sokáig...viszont vacsi után jól bevásároltunk sütikékből, meg egy hatalmas fagyit is a kezembe nyomtak...gondoltam ha már ott van, akkor megküzdök vele:) Kilencre haza is értünk...ekkor jött az ügynökség helyi képviselője, hogy van pár kérdés, amire válaszolni kéne....meg megnézni, hogy minden rendben van-e. Vicces kérdések: Használhatom-e a konyhát, belenyúlhatok-e a hűtőbe, mikor hallgathatok zenét, mit és milyen hangosan:D ezek voltak  a legjobbak, de  a többi is hasonló volt! Eztán még faltam sütikét...majd szundi:)
Ja igen majdnem elfelejtettem... a hazaúton valahogy szóba került a terhesség..... hát mit ad isten Emma megkérdezte: "Anya...én hogyan kerültem a pocakodba???:) Persze, szakadtunk a nevetéstől:D:D:D Még a könnyem is kicsordult...persze jöttek a kitérő válaszok, hogy majd anya válaszol...neeeem majd apa...és a végén...majd felhívjuk a nagyot és elmeséli!!!:D
Mééég jó, hogy van egy konditerem a házban:D...így kevésbé van bűntudatom....hahaha...persze ott mindig megígérem magamnak, h többet nem eszem hatalmas csokis muffin(okat) este 10-11 magasságában....:D

A szombatom egész jó volt. Caroline-val shopping körútra indultunk:D  Háááááát igen...már megvan a kedvenc boltom:) a ruhák sem rosszak....na de a légkör.......uhhhhh:D Abercrombie & Fitch ha ellátogattok a honlapra....és megnézitek a képeket..na igen....azoka fiúk (és lányok) állnak bent a boltban, és szépen mosolyognak rád:) vagy 20-szor megkérdezik egy percen belül, h minden okés-e:) éééééés az ajtóban a kockás, tökéletes álompasi pózol félmeztelenül:D:D Asszem sokat fogok oda járni nézelődni:P
Ezen kívül Forever 21 és American Eagle, éééés az elmaradhatatlan H&M:D ( ebből a 3ból sikerült is beszereznem..pár nélkülözhető, ámde csodaszép ruhadarabot!)
Aztán Brooklyn fele vettük az irányt és találkoztunk Jucával és Rozival:D (bár sajálom, h nem tudtunk többet beszélgetni...remélem egy magyar party is összejön valamikor!!) meg még sok más aupair lánnyal!

A vasárnap itthon telt...úgy volt, h megyünk majd Queensbe megnézni NYC kicsinyített mását, de végül mondtam, h inkább maradnék relaxálni....így majd legközelebb:) sikeresen megnéztem 2 filmet és feküdtem az ágyikóban, kihasználva, h gyerekek elmentek, nekem meg nem kell dolgoznom!!:) Már csak a forró fürdő hiányzott, de egy gyors forró zuhany is tökéletesen megfelelt erre a célra:)

A hétfő lazán telt.....semmi gond nem volt szerencsére, bár Oliviának nem tetszik, hogy a pelusa hátulján van az egyik kedvenc rajzfilm figurája.... és mindenáron fordítva akarta felvenni....hát a végén azért én győztem:)
ÉÉÉÉÉÉs képzeljét ek Sofi baba teljesen egyedül felállt!!!! wááááá nagyon nagy volt....és még ráadásul pár guggolás szerűséget is bemutatott....én meg csak álltam és belegondoltam...jézus...mindjárt futni fog egyedül:) én meg mehetek utána:D De persze a fényképező éppen nem volt készen létben...na mindegy legközelebb szemfülesebb leszek:)
A nap végén elújságoltam a szülőknek, h megkaptam életem első NY-i vacsimeghívását:) Mintha csak anyut és aput hallottam volna....ki, hol, mikor, merre, hogyan.....:) persze facekontroll meg minden:) Annyira aranyosak, h így aggódnak:D Úgyhogy nyugi Anyu:P vigyáznak rám!!!! Legalább annyira mint Ti:P

Pusszancs

Ui: tényleg nagyon szerencsésnek érzem magam, h ilyen jó családhoz kerültem!!!!

Az első munkahét

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt ez a hét.... csütörtökön megkérdeztem anyukától, hogy akkor ma milyen nap is van pontosan..mondta csütörtök..ja mondom jó én meg azt hittem kedd:D
Megérkezésem után az első hétvégét végig dolgoztam...illetve nem is nevezném igazi munkának, mert csak a családdal voltam és ismerkedtem a gyerekekkel. Nagyon aranyosak:)  3-án elmentünk egy botanikus kertszerűségbe, nagyon élveztem, mert érdekesebbnél érdekesebb virágokat láttam, meg hatalmas bogarakat..na ennek annyira nem örültem...aztán elmentünk vásárolni:) Tök jó fejek a szülők, mindig megkérdezik, hogy mit szeretnék a boltból, és ha valamire azt mondom, hogy azt szeretem akkor már teszik is a kocsiba bármiről legyen szó:) 4-én pedig bementünk Manhattanbe várost nézni...befelé vonattal mentünk, hogy tudjam én is hogy hogyan is kell pontosan bejutni és ne akarjak lépten nyomon eltévedni majd:) Jött mind a három picúr is...néha nyűgösek voltak, amit megértek, mert nagyon sokat sétáltunk...voltunk a Central Parkban, megnéztük a városi könyvtárat, meg a 5th Ave-t, a Rockefeller Centert és még sok mást is.! Mindezek után pedig anyuka közölte, hogy akkor most meghívnak egy szandálra, mert a balettcipőcském talpát még Floridában elsétáltam:)
A hétvége folyamán beavatást nyertem a pelenkázás rejtelmeibe...már felsőfokon megy:)

Hétfőn teljesen egyedül voltam a 3 lurkóval...érdekes élmény volt így elsőre...szerencsére utólag vissza gondolva rendesen viselkedtek, csak egyszer volt egy olyan pont, hogy mindenki fel lett zavarva a helyére, mert belemásztak a legkisebb gyerkőc ágyikójába...persze egy instabil hintaszékről... szóval csak kicsit vert le a víz mikor megláttam hol vannak:S na persze ekkor következett a hiszti, hogy ők aztán biztos nem.....fogtam és felraktam őket...miután megnyugodtak elmagyaráztam, hogy mit miért nem szabad:), azt hiszem hatásos volt, mert már csak 1szer próbálkoztak bemászni a héten:)

A következő napokban az apuka próbálta úgy megoldani a munkaidejét, hogy ne kelljen sokat egyedül lennem velük...mint utóbb kiderül nagyon is jó volt, hogy nem kellett egyedül lennem velük..máskülönben tuti megőrülök:D minden kis hülyeségen össze tud veszni a két nagyobb...és akkor sikítanak, sírnak és harapnak.

A Sofi baba a legaranyosabb, könnyen meg lehet nyugtatni ha baj van....és csak akkor nyűgös ha álmos...bár volt egy nap, amikor vagy fél órán keresztül visított a kezemben, de végül sikerült megnyugtatni és elaludt, bár a végére már én is gondolkoztam, hogy elkezdjem-e itatni az egereket:)
A középső Olivia...ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor jön a sírás....nem olyan könnyű elterelni a figyelmét...de általában a keksz vagy a csoki segít (persze csak végső megoldásként). Ő a legzárkózottabb, de azt hiszem, hogy vele is sikerült már összebarátkozni:) Veszélyérzete viszont nincs...és szerintem kimondottan szereti azokat a helyzeteket, amikkel a szívroham határára sodorhat....pár napja a szemem láttára esett le a székről...mert félrecsúszott a szivacs, és pont oda lépett...biztos baromira megütötte  magát, de nem sírt sokat..szerintem érezte, hogy hibás...mert előtte, ha 1000-szer nem mondtam el neki, hogy nem szabad, akkor egyszer sem! A következő napon pedig a trambulin és a légkondi közötti résbe sikerült beesnie, mert persze kapaszkodás nélkül kell ugrálni azon a kicsi szaron....rongyossá beszélhetem a szám...akkor sem hallgat rám, hogy nem szabad....majd egyszer csak megtanulja:), de remélem olyankor, amikor nem én leszek vele!!!
A legnagyobb Emma nagyon okos és értelmes kislány, de akaratos is. Ha nem vele foglalkozik az ember, hanem éppen mással, akkor jön a hiszti, meg szalad és elvesz valamit a másiktól, hogy felhívja magára  a figyelmet, vagy ha ez nem jön be jön a b  variáció...tépjük le a ruhát Ancsiról, másszunk fel a kezére, és harapdáljuk, meg karmoljuk meg egy kicsit, mert az tök jó poén....hát ebből nem eszel kicsi az tuti...:)
Mindezek ellenére imádnivalóak!
Azért örülök, hogy csak a két kisebbel leszek itthon nap közben, mert Emma már óvodás, és így jóval könnyebb lesz nekem is!
Egyébként ha már minden kötél szakad...és tényleg baj van, vagy csak nem akarom tovább hallgatni a hisztit akkor jön a tv:D csodákra képes...úgy ráfókuszálnak, hogy se kép se hang:), mintha nem is lennének gyerekek a házban:D persze csak végszükség esetén fogom bevetni, na meg előtte meg kéne tanulni kezelni, hogy pontosan mit is kell nyomkodni a 3 kapcsolón:)
Szerencsém van, hogy ilyen rendes családhoz kerültem és tényleg úgy érezhetem, hogy én is családtag vagyok!

A német lánynak, aki Floridában volt a szobatársam nincs ekkora szerencséje....kedves a családja, de kifogott egy olyan babát, aki ha nem alszik vagy eszik, akkor sír:S nem igazán érzi jól magát..és már most az első hét után azon gondolkozik, hogy családot kéne váltania...
Azért megpróbáltam valami kis életkedvet verni bele:) Tegnap bementünk Manhattanbe és végigsétáltunk a Broadway-en, elmentünk a Brooklyn Bridge-hez, körbenéztünk a különféle ruha boltokban:) (jövő hétre már tervben van egy shopping túra is), ettünk a Donkin Dougnuts-ban és a Wendy's-ben, bejártuk a Central Parkot, a Washington Square Parkot és még vagy 2 parkban voltunk, kipróbáltuk a metrót...és szó szerint lejártuk a lábunkat:) na persze sok szép kép született közben, úgyhogy majd egy kis ízelítőt itt is láthattok, ha kiválogattam:)
Most pedig valószínűleg meglátogatom a konditermet, mert tegnap éjszaka előtört belőlem a falánkság és bepusziltam jó pár csokis-vaníliás kekszet:D

Pusszancs