Még több tapasztalat

A második hetem meglehetősen fárasztóan telt. Először is már csak a 2 kisebbikkel voltam, mert a legnagyobb ment óvodába:) Ettől függetlenül, mondhatni ugyan olyan fáradt voltam, mint mikor 3 gyerek szaladgált 3 irányba.
A hét folyamán én gyűjtöttem be Emmát az iskolából, mert a suli utáni külön programok még nem  kezdődtek meg, a szülők pedig nem érték volna el a sulibuszt. Nem volt könnyű megoldani, mert mire a két kisebbet berakom a babakocsiba, és elindulunk..na az vagy fél óra... :S így kitaláltam, h kb 11-kor ebéd, majd irány a játszótér, ott a legkisebb elnézeget, Olivia meg remélhetőleg kiugrálja magát kellő képen!!! A  busz érkezése előtt 3/4-órával összegyűjtöttem Oliviát, majd be a kocsiba és irány sétálni, reménykedve, hogy gyorsan elalszik:) és majd nekem is lesz végre egy icuripicuri szabadidőm:) Na persze...meg ahogy ezt szépen elterveztem.....:) Mindebből az lett, hogy a legtöbb alkalommal Sofi baba egyből álomba szenderedett....Olivia, pedig csak az előtt pár perccel, mielőtt Sofi felébredt volna:S Így lőttek a szabadidőnek....pedig kaptam egy Ken Folet könyvet..és nagyon szeretnék a végére érni!! Persze volt rosszabb is...mikor Olivia megmakacsolta magát és úgy döntött, hogy akkor ő most nem alszik....természetesen ilyenkor hulla fáradt volt, Emmával egyetemben, és abban az 1 órácskában vagy 30-szor összekaptak minden hülyeségen, míg anyuka haza nem ért. Ha jobbat nem tudtam kitalálni, és lefoglalni őket...bevetettem a legjobb babysittert, a tv-t (köszönet a kitalálónak!):) Gyerekeket az asztal köré..kis uzsi nekik...felhívni a figyelmet, hogy a falatot meg is kell rágni, és magától nem fog lecsúszni a torkukon, úgyhogy ha lehet nyeljenek is mellé:D
Komolyan mondom Sofi babával a legkönnyebb....a figyelmét sec-perc alatt el lehet terelni, ha arról van szó...csak akkor nyűgös, ha fáradt, vagy éhes vagy szomjas....na mind emellett nagyon oda kell figyelni, h a földön semmi ne maradjon, ami nem a kezébe, illetve a szájába való, mert a legapróbb morzsaszemet is megtalálja és megkóstolja....ma pl egy csavarhegyet talált.....persze egyből a szájában kötött ki..én meg rohantam, hogy kihalásszam onnan:)
A hétköznapok hasonlóan telnek..általában rajzolunk, meg festünk, gyurmázunk, mesét olvasok (angolul és magyarul is), eszünk..illetve a gyerekek, én meg akkor ha van 5 perc csend:), játszótérre járunk és sétálunk...ma körmöt festettünk, pénteken, pedig sütit sütöttünk, mert a szülőknek házassági évfordulója volt!:) Piskóta megtöltve mindenfélével, ami a hűtőben és a konyhában fellelhető volt:) de végeredményben úgy érzem, hogy jó lett:) ( a piskóta színéről ne beszéljünk.....szerencsétlen csirkék színtelen tojást tojnak:)
Apuka előbb hazaért, és mondta, h akkor most pattanunk a kocsiba, és körbeautókázzuk Bronx központját, meg Manhattanben is körbenézünk egy kicsit:) Érdekes volt látni, ahogy a biztonságosnak közel sem mondható városrészek felől (Harlem) átértünk a központba....változtak az emberek, a házak, a légkör..minden! Azért volt olyan rész, amikor megjegyeztem, hogy akkor itt talán nem szállnék, ha csak nem robban egy bomba a kocsiban:D

A házassági évforduló alkalmával elmentünk vacsizni együtt NYC Little Italy negyedébe, ahol is éppen egy olasz karneválba csöppentünk:) Ettünk fincsi olasz tésztákat...de mivel a gyerekek nagyon fáradtak voltak nem maradtunk túl sokáig...viszont vacsi után jól bevásároltunk sütikékből, meg egy hatalmas fagyit is a kezembe nyomtak...gondoltam ha már ott van, akkor megküzdök vele:) Kilencre haza is értünk...ekkor jött az ügynökség helyi képviselője, hogy van pár kérdés, amire válaszolni kéne....meg megnézni, hogy minden rendben van-e. Vicces kérdések: Használhatom-e a konyhát, belenyúlhatok-e a hűtőbe, mikor hallgathatok zenét, mit és milyen hangosan:D ezek voltak  a legjobbak, de  a többi is hasonló volt! Eztán még faltam sütikét...majd szundi:)
Ja igen majdnem elfelejtettem... a hazaúton valahogy szóba került a terhesség..... hát mit ad isten Emma megkérdezte: "Anya...én hogyan kerültem a pocakodba???:) Persze, szakadtunk a nevetéstől:D:D:D Még a könnyem is kicsordult...persze jöttek a kitérő válaszok, hogy majd anya válaszol...neeeem majd apa...és a végén...majd felhívjuk a nagyot és elmeséli!!!:D
Mééég jó, hogy van egy konditerem a házban:D...így kevésbé van bűntudatom....hahaha...persze ott mindig megígérem magamnak, h többet nem eszem hatalmas csokis muffin(okat) este 10-11 magasságában....:D

A szombatom egész jó volt. Caroline-val shopping körútra indultunk:D  Háááááát igen...már megvan a kedvenc boltom:) a ruhák sem rosszak....na de a légkör.......uhhhhh:D Abercrombie & Fitch ha ellátogattok a honlapra....és megnézitek a képeket..na igen....azoka fiúk (és lányok) állnak bent a boltban, és szépen mosolyognak rád:) vagy 20-szor megkérdezik egy percen belül, h minden okés-e:) éééééés az ajtóban a kockás, tökéletes álompasi pózol félmeztelenül:D:D Asszem sokat fogok oda járni nézelődni:P
Ezen kívül Forever 21 és American Eagle, éééés az elmaradhatatlan H&M:D ( ebből a 3ból sikerült is beszereznem..pár nélkülözhető, ámde csodaszép ruhadarabot!)
Aztán Brooklyn fele vettük az irányt és találkoztunk Jucával és Rozival:D (bár sajálom, h nem tudtunk többet beszélgetni...remélem egy magyar party is összejön valamikor!!) meg még sok más aupair lánnyal!

A vasárnap itthon telt...úgy volt, h megyünk majd Queensbe megnézni NYC kicsinyített mását, de végül mondtam, h inkább maradnék relaxálni....így majd legközelebb:) sikeresen megnéztem 2 filmet és feküdtem az ágyikóban, kihasználva, h gyerekek elmentek, nekem meg nem kell dolgoznom!!:) Már csak a forró fürdő hiányzott, de egy gyors forró zuhany is tökéletesen megfelelt erre a célra:)

A hétfő lazán telt.....semmi gond nem volt szerencsére, bár Oliviának nem tetszik, hogy a pelusa hátulján van az egyik kedvenc rajzfilm figurája.... és mindenáron fordítva akarta felvenni....hát a végén azért én győztem:)
ÉÉÉÉÉÉs képzeljét ek Sofi baba teljesen egyedül felállt!!!! wááááá nagyon nagy volt....és még ráadásul pár guggolás szerűséget is bemutatott....én meg csak álltam és belegondoltam...jézus...mindjárt futni fog egyedül:) én meg mehetek utána:D De persze a fényképező éppen nem volt készen létben...na mindegy legközelebb szemfülesebb leszek:)
A nap végén elújságoltam a szülőknek, h megkaptam életem első NY-i vacsimeghívását:) Mintha csak anyut és aput hallottam volna....ki, hol, mikor, merre, hogyan.....:) persze facekontroll meg minden:) Annyira aranyosak, h így aggódnak:D Úgyhogy nyugi Anyu:P vigyáznak rám!!!! Legalább annyira mint Ti:P

Pusszancs

Ui: tényleg nagyon szerencsésnek érzem magam, h ilyen jó családhoz kerültem!!!!