2011. szeptember 19., hétfő

Még több tapasztalat

A második hetem meglehetősen fárasztóan telt. Először is már csak a 2 kisebbikkel voltam, mert a legnagyobb ment óvodába:) Ettől függetlenül, mondhatni ugyan olyan fáradt voltam, mint mikor 3 gyerek szaladgált 3 irányba.
A hét folyamán én gyűjtöttem be Emmát az iskolából, mert a suli utáni külön programok még nem  kezdődtek meg, a szülők pedig nem érték volna el a sulibuszt. Nem volt könnyű megoldani, mert mire a két kisebbet berakom a babakocsiba, és elindulunk..na az vagy fél óra... :S így kitaláltam, h kb 11-kor ebéd, majd irány a játszótér, ott a legkisebb elnézeget, Olivia meg remélhetőleg kiugrálja magát kellő képen!!! A  busz érkezése előtt 3/4-órával összegyűjtöttem Oliviát, majd be a kocsiba és irány sétálni, reménykedve, hogy gyorsan elalszik:) és majd nekem is lesz végre egy icuripicuri szabadidőm:) Na persze...meg ahogy ezt szépen elterveztem.....:) Mindebből az lett, hogy a legtöbb alkalommal Sofi baba egyből álomba szenderedett....Olivia, pedig csak az előtt pár perccel, mielőtt Sofi felébredt volna:S Így lőttek a szabadidőnek....pedig kaptam egy Ken Folet könyvet..és nagyon szeretnék a végére érni!! Persze volt rosszabb is...mikor Olivia megmakacsolta magát és úgy döntött, hogy akkor ő most nem alszik....természetesen ilyenkor hulla fáradt volt, Emmával egyetemben, és abban az 1 órácskában vagy 30-szor összekaptak minden hülyeségen, míg anyuka haza nem ért. Ha jobbat nem tudtam kitalálni, és lefoglalni őket...bevetettem a legjobb babysittert, a tv-t (köszönet a kitalálónak!):) Gyerekeket az asztal köré..kis uzsi nekik...felhívni a figyelmet, hogy a falatot meg is kell rágni, és magától nem fog lecsúszni a torkukon, úgyhogy ha lehet nyeljenek is mellé:D
Komolyan mondom Sofi babával a legkönnyebb....a figyelmét sec-perc alatt el lehet terelni, ha arról van szó...csak akkor nyűgös, ha fáradt, vagy éhes vagy szomjas....na mind emellett nagyon oda kell figyelni, h a földön semmi ne maradjon, ami nem a kezébe, illetve a szájába való, mert a legapróbb morzsaszemet is megtalálja és megkóstolja....ma pl egy csavarhegyet talált.....persze egyből a szájában kötött ki..én meg rohantam, hogy kihalásszam onnan:)
A hétköznapok hasonlóan telnek..általában rajzolunk, meg festünk, gyurmázunk, mesét olvasok (angolul és magyarul is), eszünk..illetve a gyerekek, én meg akkor ha van 5 perc csend:), játszótérre járunk és sétálunk...ma körmöt festettünk, pénteken, pedig sütit sütöttünk, mert a szülőknek házassági évfordulója volt!:) Piskóta megtöltve mindenfélével, ami a hűtőben és a konyhában fellelhető volt:) de végeredményben úgy érzem, hogy jó lett:) ( a piskóta színéről ne beszéljünk.....szerencsétlen csirkék színtelen tojást tojnak:)
Apuka előbb hazaért, és mondta, h akkor most pattanunk a kocsiba, és körbeautókázzuk Bronx központját, meg Manhattanben is körbenézünk egy kicsit:) Érdekes volt látni, ahogy a biztonságosnak közel sem mondható városrészek felől (Harlem) átértünk a központba....változtak az emberek, a házak, a légkör..minden! Azért volt olyan rész, amikor megjegyeztem, hogy akkor itt talán nem szállnék, ha csak nem robban egy bomba a kocsiban:D

A házassági évforduló alkalmával elmentünk vacsizni együtt NYC Little Italy negyedébe, ahol is éppen egy olasz karneválba csöppentünk:) Ettünk fincsi olasz tésztákat...de mivel a gyerekek nagyon fáradtak voltak nem maradtunk túl sokáig...viszont vacsi után jól bevásároltunk sütikékből, meg egy hatalmas fagyit is a kezembe nyomtak...gondoltam ha már ott van, akkor megküzdök vele:) Kilencre haza is értünk...ekkor jött az ügynökség helyi képviselője, hogy van pár kérdés, amire válaszolni kéne....meg megnézni, hogy minden rendben van-e. Vicces kérdések: Használhatom-e a konyhát, belenyúlhatok-e a hűtőbe, mikor hallgathatok zenét, mit és milyen hangosan:D ezek voltak  a legjobbak, de  a többi is hasonló volt! Eztán még faltam sütikét...majd szundi:)
Ja igen majdnem elfelejtettem... a hazaúton valahogy szóba került a terhesség..... hát mit ad isten Emma megkérdezte: "Anya...én hogyan kerültem a pocakodba???:) Persze, szakadtunk a nevetéstől:D:D:D Még a könnyem is kicsordult...persze jöttek a kitérő válaszok, hogy majd anya válaszol...neeeem majd apa...és a végén...majd felhívjuk a nagyot és elmeséli!!!:D
Mééég jó, hogy van egy konditerem a házban:D...így kevésbé van bűntudatom....hahaha...persze ott mindig megígérem magamnak, h többet nem eszem hatalmas csokis muffin(okat) este 10-11 magasságában....:D

A szombatom egész jó volt. Caroline-val shopping körútra indultunk:D  Háááááát igen...már megvan a kedvenc boltom:) a ruhák sem rosszak....na de a légkör.......uhhhhh:D Abercrombie & Fitch ha ellátogattok a honlapra....és megnézitek a képeket..na igen....azoka fiúk (és lányok) állnak bent a boltban, és szépen mosolyognak rád:) vagy 20-szor megkérdezik egy percen belül, h minden okés-e:) éééééés az ajtóban a kockás, tökéletes álompasi pózol félmeztelenül:D:D Asszem sokat fogok oda járni nézelődni:P
Ezen kívül Forever 21 és American Eagle, éééés az elmaradhatatlan H&M:D ( ebből a 3ból sikerült is beszereznem..pár nélkülözhető, ámde csodaszép ruhadarabot!)
Aztán Brooklyn fele vettük az irányt és találkoztunk Jucával és Rozival:D (bár sajálom, h nem tudtunk többet beszélgetni...remélem egy magyar party is összejön valamikor!!) meg még sok más aupair lánnyal!

A vasárnap itthon telt...úgy volt, h megyünk majd Queensbe megnézni NYC kicsinyített mását, de végül mondtam, h inkább maradnék relaxálni....így majd legközelebb:) sikeresen megnéztem 2 filmet és feküdtem az ágyikóban, kihasználva, h gyerekek elmentek, nekem meg nem kell dolgoznom!!:) Már csak a forró fürdő hiányzott, de egy gyors forró zuhany is tökéletesen megfelelt erre a célra:)

A hétfő lazán telt.....semmi gond nem volt szerencsére, bár Oliviának nem tetszik, hogy a pelusa hátulján van az egyik kedvenc rajzfilm figurája.... és mindenáron fordítva akarta felvenni....hát a végén azért én győztem:)
ÉÉÉÉÉÉs képzeljét ek Sofi baba teljesen egyedül felállt!!!! wááááá nagyon nagy volt....és még ráadásul pár guggolás szerűséget is bemutatott....én meg csak álltam és belegondoltam...jézus...mindjárt futni fog egyedül:) én meg mehetek utána:D De persze a fényképező éppen nem volt készen létben...na mindegy legközelebb szemfülesebb leszek:)
A nap végén elújságoltam a szülőknek, h megkaptam életem első NY-i vacsimeghívását:) Mintha csak anyut és aput hallottam volna....ki, hol, mikor, merre, hogyan.....:) persze facekontroll meg minden:) Annyira aranyosak, h így aggódnak:D Úgyhogy nyugi Anyu:P vigyáznak rám!!!! Legalább annyira mint Ti:P

Pusszancs

Ui: tényleg nagyon szerencsésnek érzem magam, h ilyen jó családhoz kerültem!!!!

2011. szeptember 11., vasárnap

Az első munkahét

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt ez a hét.... csütörtökön megkérdeztem anyukától, hogy akkor ma milyen nap is van pontosan..mondta csütörtök..ja mondom jó én meg azt hittem kedd:D
Megérkezésem után az első hétvégét végig dolgoztam...illetve nem is nevezném igazi munkának, mert csak a családdal voltam és ismerkedtem a gyerekekkel. Nagyon aranyosak:)  3-án elmentünk egy botanikus kertszerűségbe, nagyon élveztem, mert érdekesebbnél érdekesebb virágokat láttam, meg hatalmas bogarakat..na ennek annyira nem örültem...aztán elmentünk vásárolni:) Tök jó fejek a szülők, mindig megkérdezik, hogy mit szeretnék a boltból, és ha valamire azt mondom, hogy azt szeretem akkor már teszik is a kocsiba bármiről legyen szó:) 4-én pedig bementünk Manhattanbe várost nézni...befelé vonattal mentünk, hogy tudjam én is hogy hogyan is kell pontosan bejutni és ne akarjak lépten nyomon eltévedni majd:) Jött mind a három picúr is...néha nyűgösek voltak, amit megértek, mert nagyon sokat sétáltunk...voltunk a Central Parkban, megnéztük a városi könyvtárat, meg a 5th Ave-t, a Rockefeller Centert és még sok mást is.! Mindezek után pedig anyuka közölte, hogy akkor most meghívnak egy szandálra, mert a balettcipőcském talpát még Floridában elsétáltam:)
A hétvége folyamán beavatást nyertem a pelenkázás rejtelmeibe...már felsőfokon megy:)

Hétfőn teljesen egyedül voltam a 3 lurkóval...érdekes élmény volt így elsőre...szerencsére utólag vissza gondolva rendesen viselkedtek, csak egyszer volt egy olyan pont, hogy mindenki fel lett zavarva a helyére, mert belemásztak a legkisebb gyerkőc ágyikójába...persze egy instabil hintaszékről... szóval csak kicsit vert le a víz mikor megláttam hol vannak:S na persze ekkor következett a hiszti, hogy ők aztán biztos nem.....fogtam és felraktam őket...miután megnyugodtak elmagyaráztam, hogy mit miért nem szabad:), azt hiszem hatásos volt, mert már csak 1szer próbálkoztak bemászni a héten:)

A következő napokban az apuka próbálta úgy megoldani a munkaidejét, hogy ne kelljen sokat egyedül lennem velük...mint utóbb kiderül nagyon is jó volt, hogy nem kellett egyedül lennem velük..máskülönben tuti megőrülök:D minden kis hülyeségen össze tud veszni a két nagyobb...és akkor sikítanak, sírnak és harapnak.

A Sofi baba a legaranyosabb, könnyen meg lehet nyugtatni ha baj van....és csak akkor nyűgös ha álmos...bár volt egy nap, amikor vagy fél órán keresztül visított a kezemben, de végül sikerült megnyugtatni és elaludt, bár a végére már én is gondolkoztam, hogy elkezdjem-e itatni az egereket:)
A középső Olivia...ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor jön a sírás....nem olyan könnyű elterelni a figyelmét...de általában a keksz vagy a csoki segít (persze csak végső megoldásként). Ő a legzárkózottabb, de azt hiszem, hogy vele is sikerült már összebarátkozni:) Veszélyérzete viszont nincs...és szerintem kimondottan szereti azokat a helyzeteket, amikkel a szívroham határára sodorhat....pár napja a szemem láttára esett le a székről...mert félrecsúszott a szivacs, és pont oda lépett...biztos baromira megütötte  magát, de nem sírt sokat..szerintem érezte, hogy hibás...mert előtte, ha 1000-szer nem mondtam el neki, hogy nem szabad, akkor egyszer sem! A következő napon pedig a trambulin és a légkondi közötti résbe sikerült beesnie, mert persze kapaszkodás nélkül kell ugrálni azon a kicsi szaron....rongyossá beszélhetem a szám...akkor sem hallgat rám, hogy nem szabad....majd egyszer csak megtanulja:), de remélem olyankor, amikor nem én leszek vele!!!
A legnagyobb Emma nagyon okos és értelmes kislány, de akaratos is. Ha nem vele foglalkozik az ember, hanem éppen mással, akkor jön a hiszti, meg szalad és elvesz valamit a másiktól, hogy felhívja magára  a figyelmet, vagy ha ez nem jön be jön a b  variáció...tépjük le a ruhát Ancsiról, másszunk fel a kezére, és harapdáljuk, meg karmoljuk meg egy kicsit, mert az tök jó poén....hát ebből nem eszel kicsi az tuti...:)
Mindezek ellenére imádnivalóak!
Azért örülök, hogy csak a két kisebbel leszek itthon nap közben, mert Emma már óvodás, és így jóval könnyebb lesz nekem is!
Egyébként ha már minden kötél szakad...és tényleg baj van, vagy csak nem akarom tovább hallgatni a hisztit akkor jön a tv:D csodákra képes...úgy ráfókuszálnak, hogy se kép se hang:), mintha nem is lennének gyerekek a házban:D persze csak végszükség esetén fogom bevetni, na meg előtte meg kéne tanulni kezelni, hogy pontosan mit is kell nyomkodni a 3 kapcsolón:)
Szerencsém van, hogy ilyen rendes családhoz kerültem és tényleg úgy érezhetem, hogy én is családtag vagyok!

A német lánynak, aki Floridában volt a szobatársam nincs ekkora szerencséje....kedves a családja, de kifogott egy olyan babát, aki ha nem alszik vagy eszik, akkor sír:S nem igazán érzi jól magát..és már most az első hét után azon gondolkozik, hogy családot kéne váltania...
Azért megpróbáltam valami kis életkedvet verni bele:) Tegnap bementünk Manhattanbe és végigsétáltunk a Broadway-en, elmentünk a Brooklyn Bridge-hez, körbenéztünk a különféle ruha boltokban:) (jövő hétre már tervben van egy shopping túra is), ettünk a Donkin Dougnuts-ban és a Wendy's-ben, bejártuk a Central Parkot, a Washington Square Parkot és még vagy 2 parkban voltunk, kipróbáltuk a metrót...és szó szerint lejártuk a lábunkat:) na persze sok szép kép született közben, úgyhogy majd egy kis ízelítőt itt is láthattok, ha kiválogattam:)
Most pedig valószínűleg meglátogatom a konditermet, mert tegnap éjszaka előtört belőlem a falánkság és bepusziltam jó pár csokis-vaníliás kekszet:D

Pusszancs

2011. szeptember 3., szombat

Hello NYC:)

Az orientáció utolsó két napja elég viccesre sikeredett:)
Először is megtanulhattunk, hogy hogyan kell lufi kutyust csinálni:) persze sok szétdurrant, de megérte, mert vagy 30 épkézláb kutya készült....és persze később Mark itta meg a levét, mert megkapta az összeset a kocsijába:D de hát ez van...ő akarta:)
Mit csináljunk az utolsó napon...na mit? hát házi készítésű gyurmát...nehogy véletlenül körbe tudjuk nézni a várost még utoljára....neeeeeeeem fagyjunk meg  az irodában! Így a piros ételfestékkel felturbózott gyurmából csináltam egy macskát, meg 3 virágot! És olyan jó volt, mert mikor Mark bejött, mondta, h tök jók, meg megkérdezte, h nem akarok e véletlenül az ő aupair-je lenni:D hahahaha
Az utolsó esténken zuhogott az eső, de elszaladtunk egy étteremig, és megettem életem első, igazi, amerikai hamburgerét....messzemenően finomabb mint otthon!Aztán vissza a hotelbe, mert fáradtak voltunk.
A repülőúttal nem volt semmi, gond, vagy 2 órám volt a reptéren az indulásig, így nézegettem a furcsa idegeneket...volt egy két maffiavezér,  pár rappper, de az igazi amcsi, akiket a filmekben is lehet látni, jaaaaaaaa és a négerek az arany foggal:D
Egyébként itt mindenki úgy ül föl a repülőre, mint mi otthon a buszra:) lassan én is kezdek hozzá szokni....
Washingtonban ismét várhattam már megint 2 órát...de gyorsan eltelt. Közben nevethettem azon, hogy a néni a repülőn, megkérdezte, hogy mit kérek inni, mondtam, h water erre ő, hogy jó akkor 7 dollár....mondom az meg, hogy lehet, eddig ingyen volt....erre elővesz egy vodkát, hogy akkor megfelel e....elvigyorodtam ,és közöltem, h én nem azt kértem, hanem vizet köszönöm szépen:) persze jót derülünk a dolgon:D mééég jó, hoyg csak egy kicsit néznek alkoholistának....ááá nem baj...bezzeg eddig 18 sem néztek:D
Majd megérkeztem az új városomba a Laguardia reptérre. Itt vártam kicsit Charles-ra (apuka), aztán körbemutogatta a várost kocsival:), meg bementünk egy autómosóba és  lemosattunk a kocsit, és bent lehetett maradni:D:D:D (gyerekkoromban mindig azt akartam, h had maradhassak benn, amíg átmegy a mosón a kocsi....hát hol máshol teljesülhetett volna ez a vágyam mint itt:D Aztán elmentünk egy japán étterembe és ettem sushit:D nem tudtam, h ez ennyire fincsi, de úgy nézem, hogy elég gyorsan rá fogok kapni:), majd beszereztünk még egy cseresznyés cheesecake-et és elindultunk haza. Kicsivel a ház előtt egyszercsak átszalad az úton egy borz...na ilyet sem láttam még élőben...mint megtudtam, borzok, mosómacik, mókusok és még sok más kis cukiság kedveli ezt a környéket:D