A német lány, akivel egy szobában voltunk az orientáció során, szólt, hogy a host családja elutazik a hétvégére és ha van kedvem, akkor menjek ki hozzá Montclair-be és megmutatja, hogy hol is él. Kaptam a lehetőségen, és így megbeszéltük, hogy akkor szombaton majd megyek a busszal:)
Időben sikerült itthonról elindulni, majd a Grand Central-ból elsétáltam a buszmegállóig a 8th és a 42str sarkán...majd követve az instrukciókat bementem, el jobbra és be az első jegyeladó helyre. Mondtam, hogy hova szeretnék menni, erre közlik, hogy de ők oda nem árulnak jegyet...na jól kezdődik...jó renden akkor biztos rossz helyre mentem, ja igen azt hozzá kell tenni, hogy 3 emeletes épületről + két szárnyból áll.....
Nézem az információs bódékat, az összes zárva:S Körberohanom a 3 emeletet, közben megkérdeztem kb 5 ember, hogy véletlenül nem tudnának-e segíteni ( persze senki....) majd végül fogtam magam kerítettem egy tollat meg egy darab papír, ráfirkáltam az adatokat, majd vissza az első irodába, és mondtam, h már fél órája rohangálok, és legyenek szívesek segítsenek már. Mint utóbb kiderült mégis árultak oda is jegyet, ahova én akartam menni...kifizettem a jegye, majd megkerestem, hogy honnan is fog indulni a busz és szépen beálltam a sorba (ja igen itt az emberek kulturáltan sorba állnak, és nem tapossák és lökik fel egymást, mint otthon). Odaérek a buszsofőrhöz, adom a jegyem erre közli, hogy az akkor nem lesz jó, mert neki valami másik fajta kell....képzelhetitek kicsattantam a boldogságtól, hogy 1. várhatok még egy órát a következő buszra, 2. tuti megint senki nem fogja tudni, hogy hol is kell megvennem azt a másik jegyet....(persze a sofőr sem tudta...:S).így szaladás vissza a jegyirodába, mondom, hogy ez és ez a problémám, meg hogy egy másik fajta jegy kéne...közlik, h náluk olyan nincsen és keressek valakit akitől meg tudom kérdezni, hogy hol lehet olyat venni...ismét 5 ember 5 felé irányít....
Majd végül egyedül sikerült kitalálni, miután vagy 100x végigszaladtam az emeleteken, hogy vagy 30 busztársaság közül lehet választani....szóval akkor körbenézegettem, hogy ki milyen jegyet kap az ablakoknál, és végül megtaláltam a megfelelő kis zöld jegyet, ami nekem is kellett. Kifizettem, a másik jegyet pedig visszavittem, simán vissza is kaptam a pénzem:) Aztán már csak az imádkozás volt hátra, h tényleg a sofőrnek is jó legyen a jegy. Jó is volt:) Végre felszállhattam a buszra!!! Most jött az izgalmas része, mert az megvolt, h kb hány órakor kell odaérnem, de fogalmam sem volt, hogy a buszmegálló, hogyan fog kinézni...meg hogy mikor is kell megnyomnom a gombot, hogy jó, akkor én most köszönöm leszállnék. Írta a német lány, hogy akkor majd kint fog várni, és ha írja,h NOW akkor nyomjam meg a gombot:D
Végül 10 perc késéssel, de sikerült megérkezni, és jó helyen leszállni:) Gyönyörű helyen lakik! Ha tiszta az idő, akkor lehet látni Manhattant!!!! És egy hatalmas ház, hatalmas kerttel....csak kerekedtek a szemeim:)
A ház hátránya, hogy hát tele van ablakkal..arról a biztonságosnak nem mondható zárról és ajtóról ne is beszéljünk....szóval este azért nem éreztük magunkat annyira biztonságban:S de a 3. emeleten aludtunk a padló meg a lépcsők pedig nyikorognak:) ha valaki be akart volna jönni, azt tuti meghalljuk! (egyébként ott nem szokás zárni az ajtót...)
Nagyot beszélgettünk este, meg elmentünk pizzázni, és sétáltunk a környéken! Nagyon hiányzott a fényképezőm:( olyan szép képeket lehetett volna csinálni...na de majd visszamegyek egyszer:D)
Aztán megnéztünk egy filmet. Az öreg házról tudni kell, h tuti kőből épült, mert kint volt 30 fok, bent pedig kb 18.....így én a sálamban és kabátomban ücsörögtem többnyire:)
Lényeg a lényeg, hogy nagyon jó volt a 7vége!!!
Vasárnap pedig találkoztam Dórival:) Nagyon jó volt megismerni és persze az elmaradhatatlan shoppingolást is megejtettük:D! Remélem még sokszor találkozunk;) Ja igen..és nem mellesleg eredetileg mindketten sümegiek vagyunk!
Hétfőn Columbus day volt...sulik zárva így mindkét szülő és mind 3 gyerek itthon...nem tudom, h mit csináltam volna a szülők nélkül egyedül....volt, amikor nagyon nyugi volt, de azért a sírásból és veszekedésből sem volt hiány....!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése