Megérkeztem!

Indulás előtt úgy éreztem magam, mint már olvashattátok, mint Vuk...teljesen elveszve.
Persze megint sikerült összehozni egy laza 4-5 órás alvást....:), de az adrenalinszint emelkedése miatt nem éreztem, hogy fáradt lennék. a taxiban  a reptér fele először megjelent  a gyomromban a kis lepke, aztán átalakult, békává, majd elefánttá cseperedett, és azt képzelte, hogy egy ugrálóvárban van....kellemes mondhatom!
A pesti reptér tele volt emberekkel....pedig még csak 5 óra volt reggel. Hát igen ki korán kell....sok repülni vágyóval találkozhat:)
A becsekkolásnál semmi gond nem volt, a csomagok bőven a megengedett súly alatt (ami nem megszokott:), mert ismerve magamat úgyis feltankolok pár ruhadarabbal:D És aztán elindultunk Münchenbe...ez az út jó volt, mert nem volt hosszú, és ami meglepett már kaját is kaptunk:D Ott 2 óra várakozás....szerencsére megtaláltam, hogy merre kell menni...vagy 3szor nézték meg az útlevelet és a vízumot, meg fémdetektor és hasonló nyalánkságok.....majd fel lehetett szállni a gépre. Jó volt, mert ablak mellett kaptam helyet, és egy kedves öreg bácsi ült mellettem, aki egyébként majdnem az egész utat végigaludta:D Hát ez az út már kicsit hosszabb volt (9 óra). A velem szemben lévő ülés hátulján kis érintőképernyős monitor:) és vagy 30 film 60 zenealbum és még egy csomó miegymás volt ott, amiből lehetett válogatni, hogy nehogy halálra unjam magam...mit ne mondjak vagy 5 filmet sikerült megnéznem...és persze mindent végig sasoltam, h mi-micsoda:)
Életemben nem ültem még ennyit....borzasztó volt...a végén már a lábaimat is alig éreztem:S de azért a kaja, amit kaptunk valamennyire kárpótolt:D Ebédre volt saláta, meg olasz tészta, kis zsemle, camaber sajt, és egy kocka fincsi meggyes süti.....italnak meg azt választottál, amit akartál:D, ja előételnek pedig egy kis sós kréker:) hát nem cukik???:) Leszállás előtt, hogy ne érezzük magunkat nagyon éhesnek még belénk tömtek egy szelet pizzát is:)
Húúúú hát a washingtoni reptéren én tuti, h eltévedtem volna egyedül...na de se baj..ha nincs más kövesd a tömeget! Ők tudni fogják, h merre kell menni! Így is lett....beültünk egy nagy buszba, majd átszállítottak minket egy másik terminálba, ott össze kellett szedni a nagy csomagot is, majd becsekkolni újra, megint 3szor átnéztek mindent, majd bevándorlási vizsgálat...vagy nem tudom, hogy hívják....ahol megkérdezték, h miért jöttem, meg h, egyedül utazom e- ujjlenyomat, meg fénykép aztán mehettem utamra. Még jó, h 3 órát kellett itt várnom, mert egyébként nem tudom, hogy értem volna el a csatlakozást....persze a gép a terminál legeslegeslegeslegvégéből ment. Vagy 20 percet gyalogoltam, mire sikerült odaérni... lényeg, h még volt fél óra a becsekkolás megkezdéséig. 3 német lánnyal találkoztam ott, akikkel együtt vagyok az orientáción. Így az utolsó úton már nem voltam magányos, pláne, h  a jegyünk is egymás mellé szólt:)
Végül megérkeztünk Tampaba otthoni idő szerint hajnali 2kor. Egy hatalmas, de nem túlzók tényleg hatalmas emberke várt minket..és mondta, h ő fog St. Petersburgba vinni. Hatlamas emberhez hatalmas kocsi is jár:D Megnyertem magamnak az anyós ülést, amibe még egy ember elfért volna mellettem:)
Ja az időjárásról csak annyit, h rohadt párás, és fülledt meleg van....viszont  a házakban és a hotelben is ezerrel nyomatják a  légkondit...így elég nagy hőmérséklet eltérések vannak...ergo kint megsülsz, bent megfagysz tök mindegy mi van rajtad!
Úgy néz ki, hogy az átvirrasztott éjszakák után az átállással nem lesz gondom;)
Most búcsúzom, mert aludni is kéne egy kicsit:)
Az orientációról majd egyben írok, ha New Yorkba értem!